Mézemulziós és tartós szőrtelenítés érzékeny testrészeken is
February 15th, 2014 | Sens’X Kulturális Blog

Goran Bregovic 2014. 02. 15.

Szenzációs felfedezésre tettem szert az ősszel You Tube-on. Beütöttem a keresőbe a Bella ciao-t, gyerekkorom egyik kedvenc dalát, ami akkortájt itthon a betiltott dalok közé volt sorolva. Ezt a számot a SZER-en hallottam, úgy 7 éves koromban.

Ekkor került elő első találatként Goran Bregovic és egy szenzációs feldolgozásban néztem és hallgattam meg. Eddig még nem is hallottam erről a zenészről, pedig 1976 óta készít albumokat és 24 lemeze jelent meg, ami azért is érdekes, mert a családom csak rock-archívumnak nevez.. Tovább böngészve láttam, hogy a világ minden részén megfordult már Ausztráliától-Kanadáig és a koncertjei nagyon jók voltak. Énekel horvátul, szerbül, franciául, spanyolul, olaszul és angolul. Zenei repertoárja a balkáni népzenétől a francia sanzonokon át az arab-török-zsidó stílust is megtalálja, még a cigány zenei hagyományokból is sokat merít. Legjobb barátja Emir Kusturica, a rendező és hihetetlen, de neki is van egy zenekara, aki hasonló zenét játszik: The No Smoking Orchestra. Ő se volt Tito kedvence, mert az összekovácsolt Jugoszlávia etnikai problémáit boncolgatta filmjeiben.

A délszláv zene mindig is nagyon tetszett, mert még a ’70-es években Palicson hallottam egy étteremben bulizni a zadari iskola tanárait a sajátos népzenéjükre. Nagyszerűen táncolható és remek hangulatot árasztó muzsika.

 

Kissé rock-os változat, és lendületes is.

 

A karácsonyi bevásárlás során, mikor a Koncz Zsuzsa koncertre vettem belépőt, láttam, hogy Brega is ellátogat hozzánk februárban. Mindjárt többet költöttem, mert rá is vettem jegyet. Nem kettőt, hármat, mert anyóst is elvittük a maga 81 évével a MÜPÁ-ba. Ő is nagy zenerajongó, mint mi Gyöngyivel.

 

Na, eljött 15-e, időben indultunk, mert ott még nem jártunk. Nagy a parkoló és hamar meg is találtuk a bejáratot. Csak negyedórával a koncert előtt engedtek be a nézőtérre, de addig se kellett ácsorogni, mint a színházakban, hanem kényelmes padokon lehetett várakozni.

Villanyoltás után a nézőtérre balról bejött egy tubás, fújta a hangszerét, úgy szólt, mintha a színpadon állna. Követte őt a másik tubás jobbról, ő is nyomta, majd balról egy trombitás érkezett, azt követően jobbról is.

Nekem ekkor The Spotnicks érzésem támadt, hiszen ezt először a svédek csinálták  az ’50-’60-as években, hogy a nézőtérről kezdtek zenélni, színpad üres volt, de zene meg szólt a színpadról. Aztán ők is felmentek a színpadra. Bo Windberg fejlesztette ki a rádió távirányítós hangszereket villamos mérnökként és vezeték nélküli hangszereket alkalmaztak. Nemrég néztem szintén a You Tube-on, hogy most már szép korukban a madzagos kapcsolatot tartják az erősítőjükkel.

A színpadra belépett egy szakszofonos, majd jött a dobos, aki a zenekari felállás balközép pontját foglalta el a kétfenekű dobjával, meg a kiegészítő ütős hangszerekkel és a tangóharmonikájával. Bejött két népviseletbe öltözött gyönyörű hangú énekesnő is, majd a főnök, Brega. Fehér öltöny, fehér ing, fekete cipő, meghajolt és leült a sámlijára a zenekari felállás jobb közepén,ahogy kell. Ő megcsinálta önmagát, mint koreográfiával, mint tartalommal. Kezébe vette sötétkék ritmusgitárját és elkezdődött a fergeteges buli, mely két és fél órán át tartott.

Olyan dalok hangzottak el, mint a legnagyobb slágere a Kalasnyikov (megköszönte a magyaroknak a segítséget), még magyarul is megszólalt mosolyogva, támadunk. Kétszer is eljátszották. Felhangzott az Ederlezi is, ezzel nyert tehetségkutatót annak idején Ruzsa Magdi. Természetesen volt Bella ciao is, meg rengeteg népdal.

Hallhattunk cigány kesergőket is, meg Ofra Haza dalt is. Volt Carmina Burana feldolgozás.

Ilyen zenekari felállást még nem hallottam, hiszen nem volt basszusgitár, szólógitár, orgona és zongora se. A tuba és a kétfenekű dob hozta a ritmust és a basszust.

Brega és a dobos, valamint a két csajszi nagyon jó összhangban éneket, magas színvonalon.

Úgy másfél óra után jött egy francia sanzon természetesen francia nyelven: Death Car. A szám elején balról kiment a két tubás, majd rövidesen jobbról a szakszis, ezt követően a két énekesnő, és lelépett jobbra a két trombitás. Maradt  Brega a gitárjával és a dobos, majd a szám végén egyikük balra, másikuk jobbra távozott a színpadról. Ilyen koreográfiát se láttam még. Mikor a taps után visszajöttek, közönség se értette mi ez. Brega megkérdezte, akarjátok, hogy még muzsikáljunk? Óriási tapsvihar keletkezett, majd még jött egy óra örömzene.

Ekkor jöttek a legnagyobb számok, mint például az Alcohol, Slivovica and Champagne.

Miután a közönséget elkápráztatták, lesétáltak a színpadról és hazamentek. Semmi extra sztárállűr, normális meghajlás és a viszontlátásra.

Remélem mielőbb. Sok értékes koncerten voltunk már Gyöngyivel, de ez eszméletlenül jó volt.

A weboldal használatának folytatásával elfogadja a cookie-k használatát. további információk

A weboldal cookie-beállításai "cookie-k engedélyezve" vannak beállítva, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújtsák. Ha továbbra is használja ezt a weboldalt anélkül, hogy megváltoztatná a cookie-beállításokat, vagy rákattintott az "Elfogadás" gombra, akkor beleegyezik ebbe.

Bezár