Mézemulziós és tartós szőrtelenítés érzékeny testrészeken is
May 1st, 2014 | Sens’X Kulturális Blog

Kusturica, 2014.05.01.

Egész nap, a pont egy hónapos Maja unokám névnapján változékony idő volt, sok-sok esővel. De aztán szép időt, és felejthetetlen estét  hozott Emir Kusturica and The No Smoking Orchestra.

Az egyik barkács-áruház parkolójában tettük le az autót, onnan pont egy cigarettányi járásra volt a bejárat. A belépésnél megtudtam 10.000 ember is elfér az arénában. Már a kapunál hallottuk, hogy az est főszereplője, nagy barátjának, és udvari zeneszerzőjének muzsikájával, Goran Bregovic-al melegít.

Találtunk a dombon egy jó asztalt négy székkel, jó rálátással a színpadra, mikor megszólalt az elő zenekar, a Besh o Drom. Lendületes balkáni stílust nyomtak, jó választás volt a több nyelven is beszélő, és éneklő Kusta elé.

Aztán negyed kilenckor egyszerűen besétált tíz pasi, a hangszereiket beizzították, és elkezdődött a fergeteges buli. Nem sokat ücsörögtünk az  asztalunknál, hamar lementük a küzdőtérre, hogy közelebbről is megszemlélhessük őket. Láttuk változott a felállás, mert nem volt ott a fia, a dobosa, aki valahol máshol zenél a saját zenekarával, a Stibor Kusturica and The Poisoners-el.

Dr. Nele Karajlić, a vidám énekes se volt ott, de Kusta, a balkáni Paganini, és a harmokikás is remekül énekelt.

A sok-sok Brega szerzemény közül az első nagy ütés volt a Rómeo és Júlia.

Felhívtak a színpadra egy nézőt, akik a Júlia keresztnevüek közül  választottak ki.

–       Hogy hínak?

–       Ági.

–       Hmmm… Jó tréfa.

–       All you ready?

–       Ági fordította háromszor: Felkészültetek?

–        Negyedszerre Kusta megszólalt magyarul: Felkészültetek?

–       A közönség pedig: Igen.

Aztán a zenészek térdreborultak Ági előtt, és el kezdtek játszani. Majd állva folytatták, és Ágit a hegedűs alaposan megtáncoltatta a színpadon.

A zenekar egyvégtében játszott 1 óra negyven percet, a számok közötti szünetekben a Rózsaszín Párduc motívumai szóltak. Kusturica sokat dumált, és boldog volt, hogy ismét nálunk lehet.

Megszólalt a Pacsirta átirat is, ez sok hegedűsnek kihívás, de Popovic-nak nem volt az. Szaladgálva játszotta el ezt a darabot. Közben még mandolinnak is használta elektromos hegedűjét.

A zenekar nem hiába punk és alternatív balkáni stílust követ. Zene közben több zenész is cigizett. Ez az igazi polgárpukkasztás. A merev emberek meg csak keményedjenek tovább saját kárukra.

Jobbnál-jobb filmzenék érkeztek Goran-tól, volt a színpadon kollektív rohangálás zenélés közben, majomtánc, és ugrálás is.

60 után?  Ezt sok negyvenes is megirigyelhetné.

Ez jó retro érzés, mert először The Shadows-tól láttam ilyent a kezdetekből, mikor is a három gitáros először a jobb, majd a bal lábukat lóbálták egyszerre.

Jellemzően sok volt hangszerek párbeszéde. Az iker gitár stílus is jól sikerült, megtanult a két művész a hangszerein  játszani. Nekem a The Wishbone Ash jutott az eszembe. A hatvanas évek végén ők találták ki. Ezt a SZER-en hallottam, majd megszerettem. És itt a SZER szignálja hallható.


A Park jól lett kialakítva, ügyelve a természetességre, sok fű, fa, és faburkolat. Emlékeztetett az Ifi Parkra és a FMV Körtermére. A padlós burkolat nem volt hideg azoknak sem, aki bő egy óra után ott szerették volna kialudni a több liter sör okozta mámort. Páran alaposan padlót fogtak.

Jól dübörgött akkor is, mikor a zenészeket így ünnepelték. A tisztaság is megfelelő volt, a mellékest és az asztalokat rendszeresen takarították.

Attrakció volt, mikor két lány kezébe adtak valamit, amit ők a fejük fölé emeltek. Mi az ördög, ezt át kell ugrani? Hát nem, ez egy 5 méteres vonó volt, amit alulról meghegedült a hebegás, majd Kusta is válaszolt rá a sokadik szólógitárjával. Ilyen performance-t? Erre csak szenzációs zenész és sok oldalú filmes tud kitalálni.

10 órakor volt vége, minden visszajövetel nélkül, a Bubamara-val

Gyöngyivel mi is táncolni kezdtünk, és egy perc múlva csatlakozott hozzánk egy francia csajszi, akivel angolul megbeszéltük milyen szép Budapest, meg hogy a bátyja holnap veszi feleségül a Bazilikában  magyar menyasszonyát.

10 percig még ki volt világítva a színpad, de ők nem jöttek vissza, hiába tombolt a publikum. A diszkóból megszólalt The No Smocking Orchestra, ez volt ráadás. mindenki elindult a kijárat felé. Az ég csillagos volt, és kellemes majális, valamint politika mentes.

Nagy előadóművészt hallgathattunk, aki díjazott filmrendező, színész, és dramaturg is.

Hazaérkezésünk után, a kapu kinyitásakor beleszagolhattunk a május illataiba, kinyíltak a kerti virágok.

A teljes koncert 2005, Buenos Airesben:

 

A weboldal használatának folytatásával elfogadja a cookie-k használatát. további információk

A weboldal cookie-beállításai "cookie-k engedélyezve" vannak beállítva, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújtsák. Ha továbbra is használja ezt a weboldalt anélkül, hogy megváltoztatná a cookie-beállításokat, vagy rákattintott az "Elfogadás" gombra, akkor beleegyezik ebbe.

Bezár