Mézemulziós és tartós szőrtelenítés érzékeny testrészeken is
January 8th, 2015 | Sens’X Kulturális Blog

Miért hagytuk, hogy így legyen, 2014.12.27

Beat Ünnep – 50 Éves az Illés Zenekar

Időben elindultunk az Arénához, hogy kapjunk parkolót. Sikerült a közelben megállni, egy igazán afrikai típusú helyen: földes megállási lehetőség Budapest egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontjában, ahol repülő kivételével minden tömegközlekedés előfordul. Amikor ez a rendezvényközpont épült elfelejtettek korszerű, megfelelő méretű P+R-t kialakítania az akkori városvezetésnek, de a mostaniak se kutyák előrelátásban.

18.45-kor az Illésre Illés filmmel melegítettek. A fiatal Sándor Pál csinált egy félórás filmet a 70-es évek elején Szemétdomb címmel. A klippnek is nevezhető alkotás végén a romos épület összeomlik.

Ezt követően elsötétült a színpad és feljött Levente, Bródy és Szabolcs a színpadra. Film is készült hozzá: 1964. 05. 01-i felvonulás: a párttal a néppel egy az utunk, a jelszavunk munka és béke… Mint Kusturica, aki sok koncertjére vonul be a szovjet himnuszra. Aztán jött fény is, meg a Ne gondold.

Ez a szám megkomponálása idején is aktuális volt. Aztán meg el kezdtem dörzsölni a szemem az öltözékükön: fekete öltöny, fehér ing, fekete nyakkendő. Mintha az IFI parkban lennének.

Jött még pár szám a kezdetekből, aztán a fiúk elmentek pihenni 20 percre. Igen így 70 körül 2 nap alatt 2 koncert nem semmi. De telt házas mindegyik.

Aztán jött a meglepi: 5 huszonéves banda jött egymást váltva a színpadra, korai Illés dalokat előadni.

A számok megszólaltak karibi stílusban is (PASO), alternatív módon (Intim Torna Illegal), hardrock stílusban és rhytm & blues-ban is (mint ha a Yardbirds muzsikált volna). Rám legjobb benyomást Szabó Ádám tette, aki tangóharmonikával a kezében énekelt. Ő többször is feljött a színpadra az est folyamán.

A közönséget is szemügyre vettem, hiszen a színpaddal szemben ültünk, az állószektor, azaz dühöngő  előtt. Itt sokan csápoltak, de főként táncoltak. 6 éves lehetett a legfiatalabb, de a legöregebbek is eljöttek. Ennyi kopasz pasit rég nem láttam egy kupacban.

A zenekar három még élő veteránja érdekes módon fiatalkori séróját megőrizte. De érdekes, hogy ők ősz hajjal jelentek meg, nem tom, a sok öreg színész és akármilyen korú politikusssss miért fekete?

Most már lazább szerkóban jöttek vissza és a vidám számaikból gyártottak le egyveleget.

Fél óra elteltével újra csomagolás, és feljött az Óbudai Danubius Szimfonikus Zenekar (Omegával is ők zenéltek). Lágyabb és dinamikus számokat kísértek fiatal tehetségeket kísérve. Feke Pali tetszett ebben a blokkban a leginkább, de a többi számomra ismeretlen előadó is tetszett.

Aztán újra visszajöttek a fiúk a bányából, és folytatták a legpatinásabb szerzeményeikkel. Itt a prímet Bródy vitte a Ha én rózsa volnék. Kitörő taps, állva tombolás a dal végén, vagy 5 percen át.

A következő blokkban aztán minden vendég muzsikált , és énekelt, hol a nagyzenekarral, hol nélküle. De fergeteges élmény volt.

Közben Tini megemlékezett az angliai kiruccanásukról, és a BBC-ben tett látogatásukról, no meg a Booby Gordon interjúról. Ezért egy évre kitiltották őket a fővárosból. Csak azt nem tudom miért, hiszen én egyenesben láttam a riportot éjjel 11.00-kor. Semmi olyan nem volt benne, amiért ezt megérdemelték volna.

Újra itt a nagy csapat, de már fehér öltönyben, nyakkendő nélkül, elegánsan. A legütősebb dalok következtek: Igen, Itt állok egymagam (legkedvesebb dalom tőlük), Eltávozott nap, Ne sírjatok lányok.

Csináltak egy remek performance-t. Előadtak vagy 15 dalt másfél  perces formátumban. De ezzel nem ért véget az alakítás, mert aztán újrakezdtek egy számot pár taktus erejéig, majd folytatták egy másikkal, majd egy harmadikkal-negyedikkel-ötödikkel, és ezt követően hol az egyikkel, hol a másikkal folytatták a kavalkádot. Csak kapkodtuk a fejünket. Befejeződött a koncert, elvonultak, de aztán visszajöttek.


Ekkor tombolt részükről a rock & roll, Rézivel, meg Little Richarddal.

A session zenészek is kiválóak voltak, a 2 szólógitáros olyan jó volt, mintha Gary Moore iskolájából jöttek volna ki. Szörényi Örsike (Tini szólította így) remekül püfölte a dobokat. Voltak vagy tízen ezek a remek zenészek.

Ha összeadjuk a fellépők létszámát a nagyzenekarral együtt, lehettek vagy 150-en. Ez megrendezni nem volt kis dolog, de a zenész-táncos-koreográfus Novák Péternek sikerült.

A legvégén: Miért hagytuk, hogy így legyen. A kivetítőn méltó emléket kapott PÁSZTORY ZOLI  és ILLÉS LAJOS, akik videóról voltak felmontírozva. Megható, szívet melengető és mondanivalójával is tartalmas véget ért a koncert. A legeslegvégén Bródy Jancsika, ahogy Ungvári Tamás nevezi, 50 év múlva ugyanitt, Sziasztok.

A mínuszokban, a szélben, csoszogtunk le a lépcsőházban, nem azért mert rossz a járásunk, csak azért, mert ez a lejáró se készült normálisan. Úgy kellett menni, mint a birkáknak, szépen sorjában. Erre én nem vagyok vevő, mert én mindig is kilógtam a sorból, és az előrelevőben se fogok megváltozni. Az autót hamar elértük a sapkánk az állunkig be volt húzva, így nem fáztunk. (Szegény hajléktalanok)

A hazafelé vezető út rövid volt a 3 órás koncert után (a fiuk kitettek magukért), De lehetett volna hosszabb is, mert nem volt előkészítve az aszfalt megint a fagyra, mint március 15-én. Akkor még hó is esett, nem is kevés, sokan akár 22 órát is ültek ma hóban. Felelőtlen emberek nagy havazást okoztak.

Otthon aztán előkerültek az Illés lemezek, hajnalig el se tudtam tenni őket, mint beat-es disc jockay.

Jó éjszakát.

 

A weboldal használatának folytatásával elfogadja a cookie-k használatát. további információk

A weboldal cookie-beállításai "cookie-k engedélyezve" vannak beállítva, hogy a lehető legjobb böngészési élményt nyújtsák. Ha továbbra is használja ezt a weboldalt anélkül, hogy megváltoztatná a cookie-beállításokat, vagy rákattintott az "Elfogadás" gombra, akkor beleegyezik ebbe.

Bezár